Ízek és szagok

Múltkor a hazafelé menet a buszról leszállván olyan illat volt, mint nyaranta Tóthéknál flekkensütéskor - természetesen atom éhes lettem. Eső után a környékünkön pedig olyan illat van a környéken, mint Kincsesen egy szeptember-október környéki eső után.

Mindezek mellett, ha délben (mint pl most) Kossuthot hallgatok, és harangoznak, akkor húsleves-íz van a számban. Ha a harmincpercalattaföldkörül-nemzetközimagazin-tirrrrrrr szól vasárnap délután, akkor pedig szokás szerint álmos leszek. Jó, mi? :)

Szombat délelőtt

Dinnyét eszünk, méghozzá Magyarországról származót. Itt kinn a piacon volt kb 8 láda, és az oldalán láttam meg a magyar címet, rákérdeztem, és valóban. Finom. Je!

Brighton

A körülbelül 65-70 kilométeres távot (Bp-Fehérvár) a vonat egy megállóval 50 perc alatt tette meg.

Míg itt Londonban relatív remek idő volt, és elvoltunk egy kiskabát + póló kombóban, ott már ez elég kevésnek bizonyult, így első utunk egy bótba vezetett Roninak pulcsit venni. Ez körülbelül egy 10 perces művelet volt, majd irány a part, ahol atommód fújt a szél de szerencsére (még) nem esett az eső. Fürödni a körülményeknek köszönhetően nyilván nem tudtunk, legalábbis nem akartunk (voltak páran akik fürödtek persze).

Következő cél a Royal Pavilion volt, mely a IV. György-i időszak fényűzésének lenyomata, bent nem lehetett fényképezni, talán képek itt. A kedves Gyuri képeket és egyéb csecsebecséket hozatott Kínából, majd abból a szakembereivel megterveztette a belső tereket (figyelem, közülük egy sem járt Kínában, csak ezek a tárgyak szolgáltak alapul), és bár én sem voltam kinn, látszatra elég jól sikerült. Számomra legfontosabb meglepetés, hogy a cseléd vécében az ülőke alatti homorú rész is kézzel mintázott porcelánból készült.

Innen a délutánunk vad sétálásba torkollt, melyet időnként esők zavartak meg, majd midőn visszamentünk a partra, valósággal elfújt minket az orkán erejű szél és az elmaradhatatlan vízszintes irányú eső. A megoldást egy vendéglő jelentette, ahol sör, kagyló, rák és fisendcsipsz fogyasztással zártuk a napot. Fisendcsipsz természetesen itt mindenhol alapkövetelmény, remek volt látni a parthoz legközelebb eső vendéglőben, hogy a tányérok 99%án ez szerepel. Én gyorsan meg fogom unni, natúr rántott hal hasábbal és párolt ízetlen zöldséggel.

Képek továbbra is itt. Roni is csinált, majd őket is töltöm fel.

Péntek

Mi más lenne jobb annál, hogy valaki egy kritikus hibát neked pénteken hatkor, ami persze nem a Te hibád, de ki kell javítani. Most értem haza. Mondhatjátok, hogy végülis mit kerestem még benn hatkor, és igazatok is van. :)

Holnap ide.

Ma alvás.

Szer vusz tok!

Munka munka hátán

Bizony már csak hetente jelentkezünk, sok volt a dolog!

Megérkezett Veronika, akinek csupa ötös lett mindene, gratulálunk Neki! Ennek örömére másnap fel is mentünk Crystal Palace-ra, ahonnan a híresztelések ellenére _nem_ látni Londont, csak dél-délnyugat felé van jó kilátás. Kis utcákból látni a várost, de nincs igazán jó kilátás. A képek Roni gépén vannak, de azok is elég silányak ha jól emlékszem. Bosszúból beültünk egy igen kellemes helyre meginni egy sört, ahol szocreál csocsóasztallal (igen Tamás, olyannal pont), és egy érdekes társasággal találkoztunk, ahol az egyik hölgy annyira részeg volt, hogy amikor a másikat akarta leönteni, magát locsolta le.

A legjobb élmény az elmúlt egy hétben a tegnap este: Roni benn dolgozott a hotelban este (nem, nem ez volt a jó), és másnap reggeles volt (ez meg pláne nem), és benn kapott egy szobát, ahonnan remek kilátás nyílt észak és kelet-Londonra, konkrétan a 12. emeletről. A galéria tanúskodik a kilátásról, naplementéről, London Eye-ról, és a többi.

A skót kollégában pedig "csalódnom" kellett, ugyanis bár azt mondja, hogy a skótok nagy ivók, konkrétan alkoholisták (melyik európai nemzet 20-28 éves képviselője nem ezt mondja saját népéről...), csütörtökön 2 sör után már vihogott és ülve táncolt Faithless - God is a DJ c. slágerére, holott atom-metál beállítottságú, melyet méretes orrkarikája és hatalmas kecskeszakálla is alátámaszt. Az egyik ausztrál fiú közben pedig csendesen viszi a 12 sörös rekordot a helyi kocsmában...

Tomeknak sok napot, üdvözlet az otthoniaknak, most pedig LECSÓ.

Ja, és itt az új képek! (Miki ezek most tényleg jók, előválogattam)