Míg itt Londonban relatív remek idő volt, és elvoltunk egy kiskabát + póló kombóban, ott már ez elég kevésnek bizonyult, így első utunk egy bótba vezetett Roninak pulcsit venni. Ez körülbelül egy 10 perces művelet volt, majd irány a part, ahol atommód fújt a szél de szerencsére (még) nem esett az eső. Fürödni a körülményeknek köszönhetően nyilván nem tudtunk, legalábbis nem akartunk (voltak páran akik fürödtek persze).
Következő cél a Royal Pavilion volt, mely a IV. György-i időszak fényűzésének lenyomata, bent nem lehetett fényképezni, talán képek itt. A kedves Gyuri képeket és egyéb csecsebecséket hozatott Kínából, majd abból a szakembereivel megterveztette a belső tereket (figyelem, közülük egy sem járt Kínában, csak ezek a tárgyak szolgáltak alapul), és bár én sem voltam kinn, látszatra elég jól sikerült. Számomra legfontosabb meglepetés, hogy a cseléd vécében az ülőke alatti homorú rész is kézzel mintázott porcelánból készült.
Innen a délutánunk vad sétálásba torkollt, melyet időnként esők zavartak meg, majd midőn visszamentünk a partra, valósággal elfújt minket az orkán erejű szél és az elmaradhatatlan vízszintes irányú eső. A megoldást egy vendéglő jelentette, ahol sör, kagyló, rák és fisendcsipsz fogyasztással zártuk a napot. Fisendcsipsz természetesen itt mindenhol alapkövetelmény, remek volt látni a parthoz legközelebb eső vendéglőben, hogy a tányérok 99%án ez szerepel. Én gyorsan meg fogom unni, natúr rántott hal hasábbal és párolt ízetlen zöldséggel.
Képek továbbra is itt. Roni is csinált, majd őket is töltöm fel.
No comments:
Post a Comment